Ünneplésre lettél teremtve, nem éhezésre

Gyerekkoromban a karácsonyi időszak mindig egy ünneppel kezdődött el. A Szeretet Ünnepével.

Képzeljetek el egy advent előtti forgatagot, rengeteg kiállított karácsonyi portékával, díszes koszorúval, kürtös kaláccsal és forralt borral, no meg rengeteg emberrel. Az év egyik legnépszerűbb istentiszteletét tartották ekkor a gyülekezetemben, és nem csoda, hogy még a lépcsőkön is emberek ültek ilyenkor. A karácsonyi időszak hivatalosan addig nem kezdődött el, ameddig meg nem tartották ezt az istentiszteletet. Az emlékeimet megtöltik az égő gyertyák fényei, a csillogó karácsonyfák, és az örökzöld koszorúk. Az ízlelő bimbóim még mindig érzik a régmúlt süteményeinek csípős ízét és a krémes kávét – ez volt a szokásos vendégváró a gyülekezeti alkalom után. Régi dalok hangjait hallom a fejemben, ahogy az énekkar zengi keresztül a termet.

De legjobban arra emlékszem, hogyan éreztem magam akkor. Beékelődve a szüleim közé, készen arra, hogy elárasszon a körülöttünk lévő karácsonyi mindenségben való részvétel – a családdal együtt töltött idő, az ajándékok és a telezsúfolt asztalok. Odasimulva hozzájuk, biztonságban éreztem magam és ami a legfontosabb, szeretettnek éreztem magam.

Szeretet. Valójában ez az, amiről a Karácsony szól. A legelső Karácsonykor, mielőtt a mi modern giccsünk létezett volna, a Karácsony jelentése egy babában nyilvánult meg, aki azért jött, hogy Isten megmutassa mérhetetlen szeretetét irántunk.

Amikor János apostol írta az evangéliumát, pontosan elmondja nekünk, hogy Jézus miért érkezett ide hozzánk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16; RÚF) Később, amikor megöregedett, János bátorítóan újra leírta, hogy emlékeztessen minket: „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (1János 4:9; RÚF)

Egyszer szótárakat és lexikonokat néztem át, keresve a szeretet szó jelentését. Mindegyik szakaszban egy görög szó volt a közös: agape. Az agapé kifejezéssel szokták jellemezni Isten bőkezű és véget nem érő szeretetét. A definíció helyes, de itt többről van szó. Ahogy olvastam az ünnep szó jelentésének listáját, hirtelen beugrott valami. Igen, az agapé Isten végtelen szeretetének misztériuma, de egy az egyben ünnep is. A szeretet ünnepe.

Ez a gondolat megállított abban amit csináltam, és emlékeztetett gyerekkorom Szeretet ünnepének bőségére – az édes illatra, ami körülvett, a nagylelkűségre, amit láttam de leginkább arra a finom ízre, ami akkor megtöltött engem.

Isten elküldte a fiát, hogy az ő szeretetének ünnepét elhozza számunka. Ettől túl kéne csordulnunk, de ehelyett csak éhezünk. Az asztal meg van terítve, de visszakozunk, mert úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk méltók rá, vagy nem hívtak meg minket. Egy hegynyi jóság hívogat, de ehelyett a fájdalmaink ürességét választjuk, a bűnös szívünket, mert elferdült az Istenről alkotott képünk. Az ellenségünk elhiteti a lelkünkkel, hogy azt gondoljuk, hogy “Isten biztosan nem lesz olyan jó hozzám, mint milyen jó másokhoz”.

 De Ő jó! Azzal, hogy elküldte az Ő fiát, Jézust, hogy szülessen meg, éljen bűntelen életet és kifizesse a mi bűneink árát a kereszten, Isten megmutatta az igazi természetét. Ő egy ünnepet hozó isten, nem pedig egy morzsákat szóró úr. Isten teljes életet kínál Jézusban, ami betölti a mi korgó lelkünket.

Ez az időszak egy igazán ünnepi időszak, ezért használjunk ki minden egyes étkezést és alkalmat, hogy emlékezzünk. Isten elküldte Jézust, hogy Ő betöltsön miket úgy, ahogy egyetlen szezonális életünk sem tud. Jézuson keresztül, Isten elhozta a szeretet ünnepét, hogy megmutassa, hogy mennyire szeretné kielégíteni a mi éhező lelkünket.

„Uram, köszönöm neked ezt a csodálatos időszakot! Hálás vagyok minden látványért, hangért és minden ízletes ételért, ami a Te bőségedre emlékeztet. De leginkább azért vagyok hálás, hogy elhoztál nekünk egy ünnepet Jézusban, Ő az a kenyér amely megelégít engem kívül és belül. Jézus nevében, ámen.”

Küldj választ

%d bloggers like this: