Négy stratégia, ha felnőttként még a szüleiddel élsz

Írta: Bethany Beal

Húgaimmal Elissa-val, Rebekah-val és Suzannával ültünk a konyha asztal körül késő este.  Az elmúlt hetünkről beszélgettünk, és ennél a témánál lyukadtunk ki: Hogyan lehet a szülői házban felnőttként élni?

Rebekah 19, Elissa 26 és én 30 éves vagyok. (Igen, 30 éves koromig otthon éltem, és akkor költöztem el, amikor férjhez mentem.) Mind a hárman önszántunkból döntöttünk úgy, hogy otthon maradunk és a húgaim továbbra is a szüleimmel élnek együtt.

Egyikünk se kezeli/kezelte ezt a dolgot tökéletesen és rugalmasan.

Mindegyikünknek voltak rossz napjai, önző pillanatai, kéretlen szavai, amit vagy adott, vagy épp kapott valakitől. A felnőtt lányok és a szülők közötti kommunikáció nem mindig könnyű. Nehéz egyensúlyozni a szülők iránti tisztelet és a felnőtt identitás között.

Még egy 30 éves felnőtt nőnek is, aki úgy döntött, hogy otthon marad ameddig férjhez nem megy. De, ezalatt az idő alatt tanultam pár dolgot:

  • Megtanultam, hogy mik azok a dolgok, amelyek békés otthont teremtenek és mik azok, amelyek pedig viszályt szítanak.
  • Megtanultam, hogy mik azok a dolgok, amelyek táplálják a kapcsolatokat és mik azok, amelyek rombolják őket.
  • Megtanultam, hogy milyen az a hozzáállás, amely segíthet egy ilyen helyzetben és milyen az, amivel meg lehet bántani másokat.

Ha te is olyan lány vagy, aki felnőttként úgy döntött, hogy otthon marad, akkor te is tökéletesen tudod, hogy mik az örömei és mik a küzdelmei annak, amit ez az életforma magával hoz. Engedd meg, hogy behívjalak a testvéreim körébe, a konyhánkba. Foglalj helyet! Nézzük meg azt a négy stratégiát, ami segíthet egy felnőtt lánynak a szülőkkel való együttélésben!

1. Maradj alázatos!

Nehéz alázatosnak lenni, és tudatosítani azt, hogy a többiek sokkal fontosabbak, mint én magam. Nehéz azt mondani, hogy „Igazad volt!”. Nehéz elfogadni a bölcs tanácsot. Nehéz másokat beengedni az életembe. Nehéz elfogadni és rájönni arra, hogy nem én vagyok a legfontosabb ember a Földön.

Nem számít, hogy hol élünk vagy kivel élünk együtt, az önzetlenség és az alázatosság mindegyikünk számára nehéz. Ez azért van, mert mind bűnösök vagyunk, és mind küzdünk a büszkeséggel. Jobban értékeljük a gondolatainkat, a véleményünket, az ötleteinket, a kedveltségeinket és az akaratunkat, mint bárki másért.  Nehéz úgy dönteni, hogy megtagadjuk a büszkeségünket és helyette alázatosságra intjük a szívünket.

Ha azt szeretnénk, hogy béke uralkodjon az otthonunkban és jól csináljuk ezt az „éljünk együtt” dolgot, akkor kivétel nélkül azt kell kérnünk Istentől, hogy segítsen az alázatosságban növekedni.

Szeretem Pál szavait, amit a Filippiekhez írt levelében olvasunk: „Semmit se tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2:3-4; RÚF)

Jó lenne, ha ez lenne a célunk.

2. Emlékezz arra, hogy egy csapat vagytok!

Arra bátorítalak, hogy tekints úgy a szüleidre, mint csapattársakra. Ne úgy nézz rájuk, mint az ellenségre, akit távol kell tartani az életedtől. Neked kell nyitni feléjük és behívni őket a saját világodba. Kezdeményezz beszélgetést, és fejtsd ki a gondolataidat!

Teljesen mindegy, hogy kivel osztozol az otthonodon, az a fontos, hogy egy csapat legyetek – ezt tartsd észben!

Itt egy másik dolog, ami segített rendszeres és közvetlen beszélgetéseket kezdeményezni,  és rendezni az együttélésből fakadó nézeteltéréseket. A dolog annyiból áll, hogy mozduljatok ki egy kávéra vagy egy ebédre, de az is segíthet ha megosztod az érzéseidet a szüleiddel. Mondd el nekik a pozitív és negatív részét a helyzetednek, és engedd meg nekik, hogy ők is elmondják neked az ő álláspontjukat. Ahelyett, hogy arra várnál, hogy feljöjjön köztetek ez a téma, légy bátor és oszd meg velük a szíved állapotát és találjátok meg a közös hangot.

Ezek a stratégiák fontosak, felkészítenek és megdolgoznak téged. Valószínűleg a későbbiekben is együtt fogsz élni valakivel. Jelenleg a szüleiddel és a fiatalabb testvéreiddel. A jövőben talán a férjeddel, a saját gyermekeiddel, vagy egy szobatárssal. Nem számít, hogy kivel laksz most együtt, tartsd észben, hogy egy csapatban játszotok!

3. Oszd meg szabadon a fontos információkat!

Szeretjük, ha úgy érezzük nyeregben vagyunk. Nem szeretünk csak úgy híreket megosztani másokkal, és ez azt a benyomást keltheti bennünk, hogy nem vagyunk függetlenek. Ez a hozzáállás komoly problémákat okozhat neked, ha a szüleiddel élsz. Mielőtt, feltennéd a kezed, hogy „Kérlek, már felnőtt vagyok és nincs szükségem arra, hogy bárki is beleszóljon az életembe!”, próbáld meg pontosan az ellenkezőjét tenni!

Ha kiszakadsz egy kicsit otthonról, mondjuk lógni egyet a barátaiddal, csak írj egy pár sort a szüleidnek. Például:”Hahó! Kate és Jenny elhívott egy italra. Este fél 10 körül jövök.” Próbálj meg magadtól megosztani olyan információkat, amikkel kapcsolatban lehet most elvárod, hogy rákérdezzenek. (Ez bizony alázatot kíván!)

Sokkal több bizalmat és szabadságot ad, ha nyitott vagy, mintha csendben tennél-vennél. Emlékezz, hogy a szüleid szeretnek téged, és egy csapat vagytok! Az, hogy megosztod velük életed dolgait erősíti köztetek a bizalmat és a szeretetet. Ismerem a saját szüleimet, azért érdekli őket, hogy épp hol vagyok, vagy mit csinálok, mert szeretnek engem és őszintén érdekli őket. Nem pedig azért, mert bele akarnak szólni az életembe.

A szokásommá vált, hogy a dolgaimat elmondom a szüleimnek, ezért nekik sose kellett kíváncsiskodniuk utánam. Ez volt az egyik legjobb dolog a kapcsolatunkban.

4. Keress olyan dolgokat, amibe be tudod őket vonni!

Rengeteg lehetőséged van felnőttként is áldássá válni az otthoniak számára. Az egyik legnagyobb ilyen áldás egy családban, ha foglalkozol a fiatalabb testvéreiddel. Jómagam Beks és Sue mentora voltam és vagyok a mai napig is. Ameddig otthon éltem velük, nagyon különleges rálátásom volt az életükre. Így az én segítségemmel a szüleim is nyertek.

Ahogy korábban említettem, van jó pár módja annak, hogy egy felnőtt lány áldássá legyen mások számára otthon.

Én is kipróbáltam jó pár dolgot a családom körében. Próbáltam olyan gyakran együtt étkezni velük, ahányszor csak tudtam, beszélgettem azokkal, akik otthon voltak (ahelyett, hogy a szobámban bujkáltam volna) és együtt lógtunk a tesóimmal, amikor lehetőségünk adódott. Ahelyett, hogy hotelként tekintenél a szülői házra (ahonnan jössz és mész) próbáld meg úgy szemlélni, hogy oda tartozol, ezért az otthonod. Jól teszed, ha energiát fektetsz az otthoni kapcsolataidba, mert ezzel már szintet ugrottál a társaidnál.

Arra szeretnélek bátorítani, hogy alaposan nézd meg az otthoni életed. Mi az, amin változtatni tudnál, hogy valóban áldás legyél számukra?

Azért imádkozom, hogy legyen örömöd és bátorodj fel ezekben a szingli években, amiket otthon töltesz. Ezeknek az éveknek nem kell nyomorultnak lenniük. Tedd meg az első lépést, és kezdj el egy olyan életet élni, amivel áldássá lehetsz a szüleidnek (és a testvéreidnek is). 

Küldj választ

%d blogger ezt szereti: