Mit hoz az új év?

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt. 90:12; RÚF)

A minap a fenti igeversbe futottam bele. Épp azon törtem a fejemet, hogy hogyan érdemes elkezdeni ezt a csodálatos új évet. Bár, az ismeretlen áll előttünk, én tele vagyok reménységgel, azzal kapcsolatban, hogy mi minden feladatom van és lesz az elkövetkező hónapok során. Ez az igevers pedig Istenre irányítja a figyelmemet. Kihez is fordulhatnánk a jövőnkkel kapcsolatban, ha nem hozzá?

Számomra 2018 egyik legnagyobb tanulsága volt, hogyha nem Isten tervével összefüggésben tüzöm ki a céljaimat, akkor elkallódhatok az időben és megint egy pohár pezsgővel a kezemben találom magam, miközben azon gondolkodom mire is kéne inni. Persze, vannak időszakok, amikor a történések mindent felülírnak, de olyankor is tudnunk kell, hogy a háttérben ott áll egy kegyelmes Isten, aki a kezében tartja a dolgokat.

Úgy vélem, ilyenkor mindenki nagy lelkesen veti bele magát az újévi fogadalmaiba, amiket addig űzünk, ameddig a motivációnk kitart. Tavaly meddig bírtad? Sikerült leadni azt az 5 kg-t? Leraktad a cigit? Edzel rendszeresen? Többet olvasod a Bibliád? Sikerült a nyelvvizsgád, vagy sikerült megtanulni azt az új nyelvet?

Azt hiszem, ezeket a „best of újévi fogadalmak”. Mi lenne, ha idén nem fogadalmakat tennél, hanem Isten szerinti célokat tűznél ki 2019-re?

Szeretném megosztani, hogy személy szerint mire jutottam ezzel kapcsolatban!

– Isten minden körülmények közepette jó és szuverén.

Igen, ezt néha ki szoktam felejteni a tervezgetésből. Azzal, hogy kimondjuk, hogy ő istene a mi életünknek is, azt is tudomásul kellene venünk, hogy innentől fogva már nem nálunk van a kormány. Tudom, elcsépelt dolog, de a sorrendet kell megváltozatni! Ezért, ahelyett, hogy terveket készítenénk, és arra kérnénk Istent, hogy áldja meg őket, először menjünk Isten elé és kérdezzük meg mi az ő akarata! Mit szeretne, mit tegyünk idén? Ehhez, viszont kapcsolatba kell lépnünk vele! Ő már türelmetlenül várja, hogy megszólítsuk! Isten használni akar minket, és ne felejtsük el, hogy Isten jó!

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.” (Jeremiás 29:11-13; RÚF)

Adj időt magadnak, hogy megtaláld ezeket a célokat! Ötpercnyi imával nem biztos, hogy egy egész évre szóló haditervet fogsz a kezedbe kapni! Az igeversben is az áll, hogy „állhatatosan”, vagyis kitartóan! Ha nem kapsz azonnal választ, akkor se add fel! Viszont, ha Isten arra kér, hogy lépj ki hitben, akkor ne habozz!

Győzz le egy rossz szokást!

Igen, egyszerre csak egyet! Ha szeretnél egészségesebben élni, nem dohányozni, sportolni, több időt tölteni a családoddal, vagy a gyerekeiddel, többi időt tölteni az igével – nos, az elég nagy falat! Viszont, van egy jó hírem! A rossz szokások is ugyanúgy működnek, mint a jó szokások. Dióhéjban a szokás maga, a jutalmazásról szól. Azért végzünk rendszeresen egy tevékenységet, mert annak számunkra jó vagy kellemes eredménye van. Például, ebédszünetben mindig átszaladok a szemben lévő boltba, hogy vegyek egy islert. Ezt mindig megteszem, ha dolgozom – ezért úgy is mondhatnám, hogy ebédidőben át szoktam ugrani egy islerért a szemközti boltba. Ezért, ez egy szokás. Mi a jutalma? Az isler, amit szeretek. De ugyanilyen szokás a reggeli szundi gomb nyomkodása is. Minden reggel legalább kétszer megnyomom a szundi gombot. Ennek mi a jutalma? Az, hogy 10 perccel tovább aludhatok. Igen, ezek nem épp jó szokások. A napi egy isler sem tűnik bölcs döntésnek, főleg ha a benne lévő cukormennyiséget nézzük, ami káros az egészségre. „Annyitól talán nem lesz senkinek baja!” – gondolhatnánk, de ez nem igaz, mert minden nap lecsúszik az a süti. Az alvással se lehetne probléma, nem? De igen, ugyanis 10 perccel később kelni, lehet azt jelenti, hogy kapkodni kell és valami fontosra nem jut idő, sőt még el is lehet késni bárhonnan, főleg ha nem fővárosi vagy és félóránkét vagy óránként járnak a buszok felétek!

Oké, és hogyan lehet jó szokásokat kialakítani?

A minta ugyanez. Mindennapos tevékenység kialakítása, aminek pozitív a jutalma. Ilyen az, ha például 10 perccel korábban kelsz fel reggel Bibliát olvasni. Ez megalapozza a napodat. Ha süti helyett, sétálsz a friss levegőn ebéd után. Jobban fogd bírni a délutánt. Egy szokás kialakításához 28 nap kell, praktikusan egy hónap – és nem, ez nem egyenlő a harminc napos kihívással. Itt hosszú távon kell gondolkodni, és nem szabad hirtelen, nagy változtatásba fogni. Ha nagy célod van, mint például az életmódváltás, akkor bontsd le lépésekre. Például, hogy 28 napig kenyér helyett egészséges alternatívákat fogsz csak fogyasztani! De kezdheted azzal is, hogy naponta megiszol 2 liter vizet. Első lépés lehet az is, ha elhagyod például a cukrot és a cukrozott élekmiszereket. (A dohányzásba nem szeretnék most belefolyni, mert az egy összetettebb dolog. Ebben is, és nagyobb súlyfelesleg leadásában is inkább fordulj orvoshoz!)

Teljesen mindegy, hogy mibe fogsz bele, legyen meg az is, hogyan csinálod! A szilveszteri pezsgővel megfogadott dolgok maguktól nem fognak megtörténni! A konkrét lépéseket pedig egyszerűbb is betartani, véghezvinni. A „többet fogok mozogni” helyett legyen az a célod, hogy mindennap sétálsz 20 percet – például.

Olvass el idén eggyel több könyvet, mint tavaly!

Ezt össze is lehetne kötni az előző ponttal! Lefekvés előtt tedd le a telefont, és a laptopot! Szánj 20 percet esténként egy könyvre! Ha tavaly nem sikerült egy könyvet se elolvasnod, akkor idén olvass el egyet végig! Ha ötöt is felfaltál, akkor idén legyen hat olyan könyv, amit idén fogsz elolvasni! De ha hozzám hasonlóan több félbe hagyott könyved is van, akkor fejezed be őket! Bibliát mindennap olvass! Bármennyire is jó és feddhetetlen egy keresztény író könyve, emlékezz arra, hogy Isten szava nem csak betű, hanem kenyér is, amivel a lelkünket tápláljuk! Ez a mi lelki táplálékunk, ebből töltekezünk és újulunk meg.

2019-ben te is gyűjts emlékköveket!

Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az Úrnak ládája elé, vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára, Izrael törzseinek a száma szerint. Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek!…” (Józsué 4:5-6a; RÚF)

Arra szántam el magam az idén, (és ezt vehetjük amolyan új évi fogadalomnak) hogy idén elkezdtem gyűjteni az emlékköveimet. Emlékszem, hogy egyetem alatt volt egy nyár, amikor sehogyan se sikerült nyári munkát szerezni, és eléggé veszélybe került a szeptemberi szemeszter elkezdése, ugyanis a tanév eleje mindig nagyon költséges volt, kezdve a költözéssel, egészen a jegyzetek megvásárlásáig. Isten elé vittem a dolgot, teljes kétségbeesésemben, sírva könyörögtem hozzá, hogy segítsen. Ezután jött egy, két napos munkalehetőség, amire behívott az adott cég egy előzetes interjúra. Nyilván megragadtam a lehetőséget, nem számított, hogy csak két nap. Az is több mint a semmi, és hálás voltam érte. Felvettek, elkezdtem dolgozni, viszont akinek a munkáját kellett volna segítenem, a második napomra lebetegedett. Bent ültem a cég irodájában, feladat (és internet) nélkül. A főnökök a türelmemet kérték, végül a deles megbeszélés után derült ki, hogy van még pár dolog, amiben ha szeretném, akkor tudok nekik segíteni. Végül nem két napot, hanem közel két hónapot töltöttem el nyári munkán abban az irodában, és végtelenül hálás voltam Istennek, amiért így alakította a helyzetet, és szeptemberben gond nélkül el tudtam kezdeni az új félévet az egyetemen.

Azt hiszem, ez az első emlékkövem. Talán azért is égett belém ez az emlék ennyire, mert teljesen reménytelennek éreztem a helyzetet, és már kezdtem elhinni, hogy így is marad. Úgy gondolom, hogy szorult helyzetekből sok adódik az életben. Én mégis készen állok arra, hogy várjam Isten szabadítását és megőrizzem azokat a nehéz időszakokra, hogy emlékezzem Isten nagyságára és irgalmára.

Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt. 42:12; RÚF)

Igaz, nem köveket fogok gyűjteni, hanem napló formájában fogom ezeket az emlékeket megőrizni. Ebben az a feladat, hogy tudatosan jelen legyek az adott helyzetben, és ne próbáljam Isten helyett megoldani a gondjaimat, hanem engedjem Istent mindenhatónak lenni az életemben.

Most még az ünnepi időszak álmos vége van, egy rövid munkahéttel. De hamarosan beindul a mókuskerék, lehet kicsit a mindennapok szürkesége is visszatér. Te hogy vágsz bele az új évbe? Mik a céljaid 2019-re?

Segített neked ez az írás? Kérlek írd meg nekünk kommentben!

Küldj választ

%d blogger ezt szereti: