Harmadik adventi gyertyánk: a szeretet – a boldogság bölcsője

Írta: Gyémánt Tímea

A szeretet nem fogy el sosem,

A szeretet átvisz az életen.

Mindent elhisz és remél,

A szeretet mindennél többet ér.”

(Pintér Béla és a Csemeték dalszöveg: A szeretet nem fogy el sosem)

Van egy szó, melyet ha kimondunk, egy világot válthatunk meg vele. Van egy szó, melyet használva megerősíthetjük, sőt helyre is állíthatjuk kapcsolatainkat. Van egy szó, mely mellőzése elhidegüléshez vezethet, és űr keletkezhet azok között is, akik valamikor nagyon közel álltak egymáshoz. Ez a szó pedig: a szeretet. Az önzetlen szeretet gyakorlása minden kincset felülmúl, hiánya pedig hatalmas romboláshoz vezet, olyan vágófegyver, amely élesebb, minden vágóeszköznél.

Sok családban sajnos ez a szó nem kerül elég gyakran kimondásra. Sőt, érezni sem lehet a szeretetteljes otthon melegét. Szeretet nélkül azonban csak szenvedés van. A szeretet mindennek az alapja. Gyakran kihangsúlyozzuk, hogy képtelenek vagyunk családtagjainkat, ismerőseinket, felebarátainkat szeretni, s ebből adódik oly sokszor a szenvedésünk. Mondok azonban egy jó hírt: a szeretet döntés kérdése! Ha elhatározzuk magunkat tudatosan, hogy a szeretet, a kedvesség és a megértés mellett döntünk, akkor az érzések is automatikusan fognak megváltozni! Minden bizonnyal már többször is megéltünk olyan pillanatokat, amikor valamilyen külső körülmény miatt rossz kedvünk volt, de mi elhatároztuk, hogy annak ellenére is vidámságban fog telni a nap! Majd láss csodát, pár perc alatt már vissza is nyertük a jókedvünket! Ez csupán döntés kérdése, s ez a szeretettel sincs másképp.

   

 A szeretetben hatalmas erő van, mely elűzi a félelmet. Ezt a Biblia is alátámasztja, ezért is érdemes a következő igeverset komolyan átgondolni:

“A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (Máté 19:19 RÚF)

Ha ez valóban így van (amit pedig a Bibliában olvasunk, az Isten igaz szava), akkor lényegében nincs is sok mindenre szükségünk a szereteten kívül. A szeretet gyógyír minden problémára, a gondok pedig annak hiányában keletkeznek. Ez egy kicsit elcsépeltnek tűnhet, de ha a következő példákat átgondoljuk, ez a kijelentés valóban lefedi az igazságot. Biztos vagyok abban, hogy ha az emberek jobban szeretnék egymást, akkor:

  • nem lenne annyi erőszak és gyilkosság
  • nem törnének ki háborúk, mert békességben is meg tudnánk beszélni egymással a problémákat, és szeretetteljes békesség útján közös nevezőre juthatnánk
  • azok, akik nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, többet adnának oda, ahol a szegénység és nyomor uralkodik, ezáltal javulna az átlag életszínvonal
  • nem vitatkoznának annyit felesleges dolgokon a családtagok, barátok, kollégák
  • könnyebb lenne megbocsátani egymásnak, és saját magunknak is

A szeretetben lakozó kedvesség és tisztesség tehát megoldhatná a kapcsolatainkban rejlő mindennapi problémák egy jelentős részét.

“Ha emberek, vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1.Kor 13:1-8 RÚF)

Pál apostol eme egyik leghíresebb kifejtését olvashatjuk a korinthusi gyülekezethez írt levelében a szeretetről. Nagyon kedvelem ezt az igerészt, annyira lefedi pár mondatban az igazságot a szeretetről! A szeretet mindennél fontosabb!

“Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1.Kor 13:13; RÚF)

 

Ahogy írtam, a szeretet döntés kérdése. Tudatosan döntök amellett, hogy a másikat szeretni fogom. Sokan ezt el is kezdik gyakorolni, azonban van kettő “szabály”, amit gyakran elfelejtenek. Jézus pedig egyértelműen a tudtunkra adta a következőt:

“A legfőbb ez: Halld meg Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! és: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk 12:29-31 RÚF)

Sokak életében Istennek nincs helye. Nemhogy nem szeretik az Teremtőt, de még csak el sem ismerik a létezését! Véleményem szerint igaz, mély és önzetlen szeretetet csak az képes érezni, aki rádöbben arra, hogy a mi Mennyei Apánk mennyire szeret és óv minket!

Az önszeretet pedig még nehezebb terület. Számos olyan keresztényt ismerek, akik Istent teljes szívükből szeretik és követik, önmagukat azonban képtelenek elfogadni és megszeretni. Ahogy az Ige is mondja, parancsként kaptuk azt a felszólítást, hogy úgy kell szeretni embertársainkat, ahogy magunkat is! Ebből kiindulva addig nem tudunk teljesen önzetlen szeretetet átadni másoknak, amíg magunkkal nem vagyunk megelégedve és nem adunk szeretetet saját lelkünknek. Valahogy mindig nehezebb a saját hibáink megbocsátása, a saját hiányosságok elfogadása, a saját kudarcokból való felállás… tehetünk akármennyit a világért, ha önmagunkat nem szeretjük, akkor mindig lesz egy hiányérzet bennünk, egy vágyódás valami beteljesülésére, amit csak az önszeretet által kaphatunk meg az életünkben! Félreértés ne essék, itt szó sem esik az egoizmusról! Az önszeretet nem abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy mindent magunkénak akarunk, órákat nézegetjük magunkat a tükörben, tökéletes díszruhába öltözünk, vagy másokat félre taposunk a saját céljaink elérése érdekében. Az önszeretet azt jelenti, hogy tisztában vagyunk az értékeinkkel, de a hiányosságainkkal is, és annak ellenére, hogy ezek esetleg nehézségeket okoznak a mindennapok során, elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek jelen pillanatban vagyunk, mindeközben teszünk is a javulás érdekében. A döntés tehát amellett, hogy önmagunkat szeretjük, sokszor nehezebb, mint másokat elkezdeni szeretni.

Hol is kezdjük?

  • Adjunk időt magunknak! Ismerkedjünk az önszeretet gondolatával, ez nem fog egy szempillantás alatt kialakulni bennünk!
  • Mondjuk ki naponta többször is, hogy ”Szeretem Magam, mert…” . Ide kitalálhatunk különféle indokokat, például mert szépek a szemeim, mert szorgalmas vagyok, mert jól tudok főzni, mert Isten gyermeke vagyok stb. Eleinte vicces lehet önmagunk dicsérete, de meg fogjuk tapasztalni, hogy ez nagyban hozzájárul a “önszerető üzemmód” beindításához.
  • Mosolyogjunk magunknak a tükörben! Sőt, nevessünk hangosan, hosszasan! Ennyi bőven elég a boldogsághormonok felszabadulásához és a tükörképünkkel való megbarátkozáshoz!
  • Kezdjünk el foglalkozni magunkkal úgy is, hogy lelki nyugalomba próbálunk kerülni! Vegyünk ki csendes perceket minden nap, és törekedjünk a békességre (az előző írásomat itt tudod elolvasni)! A békés lelkiállapot nélkülözhetetlen az önszeretetet illetően.

 

 Itt a karácsony már a nyakunkon! Ez pedig a szeretet ünnepe kell, hogy legyen! Döntsünk hát tudatosan a szeretet mellett! Bocsássunk meg másoknak (erről itt tudsz olvasni), tegyük rendbe a kapcsolatainkat és törekedjünk a szeretet gyakorlására! Kezdjünk el önmagunkkal is megbarátkozni, szeretet adni a saját szívünknek is! Nem csak azért, mert Isten erre szólít fel minket, hanem azért is, mert ezáltal élhetünk csak teljes, gyümölcsöző életet! A szeretet örömhöz, megelégedettséghez és békességhez vezethet! Legyen hát idén a szeretet a  csúcsdísz a karácsonyfánkon… hiszen a szeretet a boldogság bölcsője.

Szeretetteljes harmadik adventi gyertyagyújtást kívánok Mindenkinek!

Küldj választ

%d blogger ezt szereti: