Ha elmúlik Karácsony…

Először is szeretnék elnézést kérni az elmaradt vasárnapi áhítat miatt. Ahogy felidézem a 24-e előtti napokat, látom magam előtt azt az örömmel teli várakozást, ami az adventet jellemezte az idén, de ezek a napok elég zsúfoltak is voltak.

Végül eljött a 24-e, éjféli istentisztelet – igaz, csak online követtem, de lélekben ott voltam az ünneplőkkel. Végül eljött 25-e reggel is, megérkezett az ünnep. Két nagyon fontos dolgot jegyeztem meg idén a karácsonnyal kapcsolatban. Az egyik, hogy jobban szeretek várni és készülni rá. Valahogy, van abban valami csodálatos, megfoghatatlan. Az adventi időszakban minden napba próbáltam belecsempészni egy kis karácsonyt. Az íróasztalom égősorral volt kirakva, néha estére egy jó bögre forró csokival kuckóztam be, miközben ajándékötleteken törtem a fejem, minden hétvégén kikerült egy kis díszítés a lakásba, ami szintén hozzájárult a hangolódáshoz. A második dolog, amit megjegyeztem magamnak, hogy valóban ez az év legszebb időszaka. Lehet, a lelkiállapotom miatt mondom ezt, vagy a dekoráció miatt. Én is azok közé tartozom, akik minden évszakban találnak valami szépséget, áldást, mégis ez az időszak különleges.

Szeretem a Karácsonyt, de lassan elmúlik. Elmegy, de itt hagyja a hangulatát. A várakozás elmúlik, és elmúlik az a csodálatos, titokzatos érzés is, ami ezzel járt. Még egy jó ideig áll a fa, égnek a gyertyák, világítanak a fényfüzérek. A meghittséget felváltja a szilveszteri csillogás és zsongás, és elkezd hiányozni valami. De erről majd később bővebben beszélünk.

Mi az, amit idén kaptam a Karácsonytól? (Nem, nem fizikális ajándékokról beszélek.)

Jézus békességet és hálát adott a szívembe. Ilyenkor, amikor egy pillanatra megáll a világ, nyugtalanság tölt el, hogy a problémáimon nem tudok dolgozni. Hiszen, más sem dolgozik ilyenkor. A karácsonyi ünneplés közepette elfog a szorongás, hogy ebből a “helyzetből” nem fogok az év vége előtt szabadulni, és ezen a ponton éreztem és értettem meg Pál szavait: „…Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:7; RÚF) Semmi nem számít, csak a szemem előtt felsejlő istálló és az újszülött, aki a jászolban fekszik. Az ajándék, amelyet Isten adott, a jóakarat, amellyel az emberekhez fordult, és ez tölti el a szívemet hálával.

De ma még Karácsony van. Még én is élvezhetem az ünnepet, veletek együtt, és nem kell a problémáimon rágódni. Áldás a veletek töltött idő, hogy egész évben adhattunk nektek valamit. Bár kilométerek választanak el egymástól, mégis egy közösség vagyunk. Nővérek és fivérek az Úr Jézusban. Csodálatos dolgok várnak még ránk! Látom, ahogy a jó dolgok közelednek!

Ezért az ünnep alkalmából szeretnék egy felhívást intézni hozzátok!

Ha kaptatok valamit általunk, vagy ha áldásnak érzitek a munkánkat, akkor kérlek, támogassátok a szolgálatunkat! Tele vagyunk tervekkel, amikhez ti is kelletek! Ha Isten arra vezet, akkor küldjetek nekünk adományt – annyit, amennyit az Atya a szívetekre helyez. Minden egyes forintnak örülünk, mert azzal új és új dolgokkal tudunk felétek szolgálni!

Békés ünnepet és boldog karácsonyt!

Küldj választ

%d blogger ezt szereti: