Felkészülés advent második vasárnapjára: Béke – az aranyat érő kincsünk

Írta: Gyémánt Tímea

“Nagy árat kellett fizetnem azért a kevésért, amim van. Annyi mindenről le kellett mondanom, amit szerettem volna, annyi útról le kellett térnem, amin tovább mehettem volna! Föláldoztam az álmaimat egy fontosabb álomért: a lelki békémért. Nem akarom elveszíteni ezt a békét”. (Paulo Coelho – brazil író, az ENSZ békenagykövete)

“Békesség Veletek! Peace, béke! Békés Ünnepeket! Békével jöttem!” … az üdvözlések felsorolását, amelyekben elhangzik a béke szó, még folytathatnám, hiszen oly sokszor használunk ilyen kifejezéseket köszönéskor, vagy elbúcsúzáskor. Vallási hovatartozástól függetlenül az emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a szónak, azonban a béke állapotába eljutni, valamint ott is maradni már korántsem olyan egyszerű feladat. Azt hiszem, mindenki tapasztalta már, hogy milyen sokat számít békés lelkiállapotunk fenntartása. Az, aki nyugtalan és agresszív kisugárzással bír, nem kelt bennünk jó érzést, s nem szeretünk vele egy légtérben lenni. Gyakran az ilyen személyek jelenlétében mi is elveszítjük békességünket, és minden egyes pillanatot pocsékul élünk meg, egyéb külső körülményektől függetlenül.

Előző – adventre felkészítő – cikkemben olvashattad, hogy mennyire fontos a megbocsátás gyakorlása, a helyes konfliktuskezelés és az e téren való problémamegoldás.(A cikkért kattints ide: Az adventi első gyertyához – Megbocsátás)

Véleményem szerint a lelki békénkhez való eljutás alapfeltétele, hogy (amennyire csak lehet) rendezzük a kapcsolatainkat, ehhez pedig bocsánatot kell kérnünk bizonyos személyektől, illetve megbocsátani másoknak, azoknak is, akik talán nem is kérnek bocsánatot tőlünk – a saját lelki egészségünk érdekében. Ha ezen dolgozunk, sokkal közelebb kerülünk ahhoz, hogy a békét és harmóniát életünk minden egyes területén megtaláljuk. Ha nincs bennünk harag mások iránt, vagy a meg nem bocsátás állapota, akkor a békesség gyümölcsét élvezhetjük mindennapjaink során.

A Biblia is számos helyen hívja fel a figyelmünket a béke fontosságára:

“Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja.” (Róm. 14,19)

“Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt.” (1. Péter 3,3-4)

Az utóbbi idézetet én személy szerint nagyon érdekesnek találom, s véleményem szerint érdemes rajta mélyebben is elgondolkodni. Sajnos a 21. században sok fiatal lány és asszony fordít túlságosan nagy figyelmet a külsőségekre. Lehet, hogy a ruhájukban ragyogóan csinosak, a sminkjük és frizurájuk a legújabb trendet követi, s ezért a külalakért órákat is hajlandóak naponta a tükör előtt tölteni, valami azonban hiányzik a tekintetükből. Nagyon hiányzik, olyannyira, hogy már nem is tűnnek annyira szépnek… A béke és szelídség ottléte tükröződik a szemünkben, s ha ezekkel a tulajdonságokkal nem rendelkezünk, lehetünk akármennyire is divatosak külsőleg, az emberek hamar észre fogják venni, hogy ez mind csak felszínes pompa, a belső békétlenségünket betakarva.  De férfiak, akik olvassátok ezt a cikket! Ez az óvó figyelmeztetés ugyanúgy vonatkozik rátok is! Nincs annál kiábrándítóbb és elkeserítőbb egy nő (és Isten) szemében, amikor egy külsőleg ápolt, magára sokat adó csinos pasi tekintetéből és szájából a békétlenség és düh szikrái záporoznak. A béke megszépít. Ez tény, ezt nem is kell túlmagyarázni, igaz? A harmónia megcsillan a tekintetünkön, s az egész kisugárzásunk kellemes és barátságos lesz – az aznap viselt ruhadaraboktól és frizurától függetlenül.

“Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (János 14,27)

Vajon mit értett Jézus az alatt, hogy a békességet nem úgy adja nekünk, ahogy a világ adná? Ha átgondoljuk, hamar rájövünk, hogy mire utalt ezzel Isten Fia. A világ békessége mulandó. Ha a külső körülmények alapozzák meg a békességünket, akkor az nagyon hamar el fog szállni tőlünk, hiszen a mindennapok forgataga, eseményei nem kimondottan nevezhetőek békésnek… az esetek nagy részében. (Kivéve, ha valahol egy messzi-távoli elhagyatott domboldalon egész nap csak juhokat terelsz. Na akkor lehet, hogy nem ér sok stressz! Bár én még azt is kétlem, mert a juhokkal sem lehet mindig egyszerű…)

Fontosnak találom tehát, hogy törekedjünk egy olyan békesség elérésére, ami a külvilágtól független, amit nem befolyásolnak (túlságosan) a rohanó hétköznapok gondjai és a világ zaja. Istenre fókuszálva, az Ő ígéreteit szemünk előtt tartva, arra tekintve, hogy ő igazi mély békességet ígért nekünk, amely nem illan el egy kis probléma hatására, könnyedén hozzájuthatunk a tartós belső harmóniához. Könnyedén? Na jó, talán nem megy egyik pillanatról a másikra, de tudatosan erre fókuszálva igenis el lehet érni a minőségi békességet. Azt a békességet, amely minden értelmet meghalad.

Pár gondolat segítségként, hogy hogyan is kezdjünk el ezen dolgozni:

  • Gyakoroljuk az elcsendesedést! Kezdjük naponta 5 perccel, amikor egyedül maradunk, nem nézünk a telefonra, a tv ki van kapcsolva, és csak megpihenünk, hálás szívvel kiélvezzük a csend pillanatait! Meglátjuk, pár perc is már hatalmas lelki felszabadulást eredményez, s az időmennyiséget kitolhatjuk folyamatosan, ameddig csak kedvünk van (és időnk engedi 🙂 )
  • A rohanó napi feladatok során is gyakran vegyünk ki pár perces “szüneteket”! Ezáltal jobban tudunk koncentrálni, figyelni magunkra és másokra is!
  • A mély, tartós békesség eléréséhez véleményem szerint elengedhetetlen az Istennel való bensőséges kapcsolat. Olvassuk a Bibliát, hiszen ez a Mennyei Atyánk levele hozzánk, amelyből békességre és erőre kapunk! Ez nem regény, amit gyorsan ki kell olvasni, szánjunk egy-egy mondatra, versre több percet, gondoljuk át, hogy Isten az olvasottakon keresztül mit is akar nekünk üzenni, s élvezzük ki az Ő jelenléte nyújtotta csodás békesség érzését!
  • Van, amikor kellemes zene hatására gyorsabban és mélyebben jutunk el a harmónia állapotába! Én gyakran beírom a zenekeresőbe, hogy “instrumental worship”, azaz dicsőítés hangszerrel, amely hallgatása nagyon áldott és nyugodt légkört teremt körülöttem. Sőt, az élményt lehet fokozni, gondoljunk csak az illatgyertyákra, illóolajokra, extra habos fürdőre. A cél, azaz nyugalom elérése érdekében bátran alkalmazzuk ezeket a “külső fegyvereket” is! Próbáld csak ki, pár perc alatt egy másik, mennyei dimenzióba kerülsz!

A belső harmónia nem hullik tehát az ölünkbe, ennek elérése igenis némi munkát igényel. Vitathatatlan, hogy a békességre való törekvés azt is eredményezi, hogy jobban át tudjuk gondolni céljainkat, s azt, hogy mi is igazán fontos az életünkben, mit miért teszünk, mi hova vezet… A békés pillanatok tudatos beillesztése a mindennapjainkban és előnyeinek élvezete tehát ahhoz is hozzásegít, hogy rendet tegyünk a fejünkben, a helyes prioritást felállítsuk, s azt egyszerűbben fenntartsuk a mindennapjaink során. Nagyon fontos, hogy a békét (a lehető legjobban) a munkahelyünkön is megéljük, hálásak legyünk a munkánkért, s kerüljünk harmóniába társainkkal. Ha ez nehéz, jöhet a megbocsátás gyakorlása, hiszen minden bizonnyal ezen a területen kell keresni a fő problémákat… Mi van azonban az otthoni békességgel? A munkahelyet valahogy csak-csak túléljük heti 5*8 órában, na de a családi helyzetet ennyivel nem ússzuk meg! A családi béke szerintem az egyik legkényesebb és legfontosabb terület életünkben! A probléma általában itt is azzal kezdődik, hogy gyakorta a másiktól várunk el lépéseket, s ennek hiányában a béke nem mutatja jelét a kapcsolatokban. Leegyszerűsítve úgy gondolom, hogy mind a munkahelyi, mind a családi béke alappillére az egyén békéje, amelyről ez a cikk is szól. Ha harmóniában vagyunk magunkkal, ha békés a lelkiállapotunk, ha le tudunk csillapodni, s az indulatainkat legyőzni, akkor a konfliktusok is egyre ritkábban és egyre gyorsabb lefutással fognak csak helyet kapni a mindennapok során. Megbocsátani, s békében lenni – önmagunkkal és másokkal is… ez az igazi aranyat érő kincsünk.

Láthatjuk, hogy a belső béke az életünk színvonalát határozza meg. Az elcsendesülés fontossága, az Istenre való fókuszálás, belsőnk megvizsgálása, célok kitűzése mind ahhoz vezet, hogy igazán sikeres életet élhessünk, amelyben a békességé és a boldogságé a kulcsszerep. Lehetünk akármennyire is sikeresek, gazdagok és szépek, ha a békesség nem uralkodik a szívünkben, folyamatos nyugtalanság vesz körül minket. Ezt mindenki láthatja az olyan sztárok, hírességek életpályáját átlapozva, akik hatalmuk ellenére mégis kegyetlen fájdalmaktól szenvedtek a megnyugvás hiánya következtében… Nagyon szomorú sorsa van annak, aki nem dolgozik a belső kiegyensúlyozottságán. Tanuljunk meg ezzel foglalkozni, érezzük át a béke fontosságát, magunkból kiindulva a környezetünket is harmóniával elárasztva.

Itt az advent második hete, amely – ha szétnézünk a plázákban, vagy családtagokat, barátokat kérdezünk, – inkább szól az egyre erősödő stresszről az előkészületek, nagy bevásárlások, családi programok megtervezése, konfliktuskezelés hiánya miatt, mintsem a harmonikus, boldog vágyakozással teli időszakról. Szánjunk hát a békességre való törekvésre, a belső békénk megkeresésére annyi időt, amennyi csak szükséges, hiszen csak ennek birtokában tudjuk felhőtlenül élvezni az adventi időszakot, majd az elkövetkező újévet, s éveket… A december a legcsodásabb hónap is lehet, ha feldíszítjük a szívünket és lelkünket boldogsággal és nyugalommal. Bocsássunk meg mindenkinek, és éljünk a béke erejével – önmagunkban és munkahelyi, családi, baráti köreinkben is! Ez a két feladat gyakorlása hatalmas csodákat tud véghezvinni, mert az advent igenis a csoda hónapja! Vágjunk hát bele, ne habozzunk, a békességünk a tét! Mesés második adventi gyertya gyújtást kívánok Mindenkinek!

Küldj választ

%d blogger ezt szereti: