Az adventi első gyertyához: Megbocsátás – kulcs a boldogsághoz

Írta: Gyémánt Tímea

Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.”

(Jelenits István- Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író, magyar és hittan szakos tanár)

Fények. Forralt bor és puncs illata járja körül az utcákat. Hideg van, a leheletünk játszik a fagyos levegőben. Igen, egyértelműen betette a december a lábát az év kapuján, s vele együtt hivatalosan is elkezdődött az adventi időszak. Bár sokaknak az advent varázsa már nem ragyog úgy, mint gyermekkorukban. Kihunyt az évek alatt. Csak egy ismétlődő mókuskerék ugyanazon szakasza, nem kötnek hozzá kellemes gondolatokat. Sőt, némelyeknek ez inkább a stressz és fájdalom hónapja. Ajándékok beszerzése, sorok az üzletekben, hatalmas összegek kidobálása felesleges eszközökre, játékokra, ruhákra… na és persze ott a család is, mely sajnos nem minden esetben jelenti a belső boldogságunk forrását… Eszünkbe jutnak a nagy rokoni veszekedések, amelyek szétszabdalták a családunkat. Idegesítenek a karácsonyi filmek is, melyben tökéletes, idilli harmónia árad a szupertervezők által feldíszített hatalmas nappalikból, melyek közepén egy három méteres aranyozott, méregdrága csillagokkal feldíszített ezüstfenyő áll, sok-sok ajándék dobozzal alatta. Bezzeg nálunk…! Szétszakadt rokoni szálak, harag és morgolódás. A meg nem bocsátás szelleme uralkodik, pláne ebben a hónapban érezhetjük ennek a súlyát… Ez a december sem kezdődik kellemesen…

De talán lehetne-e idén máshogy is? Hiányzik a boldogság…

De a Mari, meg a Jani… amit tettek! Az nem megbocsátható! És, az após is! Amit tavaly művelt a nyaralás során, azóta sem beszélünk egymással! Az Erzsi meg rám haragszik, mert két hónappal ezelőtt nem sütöttem meg neki a kedvenc tortáját! Komolyan mondom, nem normális a rokonságom! Mégis hogyan lehetne a karácsonyra vidáman és szeretettel készülni? …  Azt hiszem, sokunk fejében ilyesfajta gondolatok repkednek, így az advent első gyertyájának meggyújtása előtt… Visszatérve a fő kérdésre… de talán lehetne-e ez máshogy is?

Igen, lehet! Kell, hogy lehessen! “Csupán” el kell határozni magunkat, hogy idén máshogy lesz.

Akarjuk a 2018-as advent során a megbocsátásnak a főszerepet adni! Ez az egyetlen opció, s ha mélyen magunkba tekintünk, nem kell sok idő, hogy ezt belássuk. Megbocsátani.

Könnyű ezt csak így leírni… de az, ami az évek során felgyülemlett bennünk, egy szempillantás alatt nem múlik csak úgy el… A harag és bosszúság nem ugrik ki varázsszóra az elménkből. Akkor mégis hogyan hozhatjuk helyre a problematikus kapcsolatainkat? Nehezen. Harccal, az egónkkal küzdve, csipetnyi alázattal megfűszerezve. Vagy, inkább egy liszteszsákot telibe megrakott alázattal. A csipetnyi nem lesz elég. Fáj a szívünk, ha  eszünkbe jutnak a családi balhék. Hiányzik a harmónia. Hiányzik a másik nevetése, ölelése, szeretete. Pláne ilyenkor, az advent beköszöntekor. Nagyon-nagyon hiányzik. Gyakran teljesen összeroskad a lelkünk, s vágyunk mindennél jobban arra, hogy végre békesség legyen, s ezért várjuk, hogy a másik jöjjön, s nyisson felénk. Mindenki ezt várja. A másik feladata kell, hogy legyen… s ezért a stagnáló állapot megmarad erre a karácsonyi szezonra is, ahogy ez volt már tavaly, s lesz jövőre is…. Nem! Ezt nem engedhetjük! A 2018-as advent a megbocsátás adventje lesz! Mert mi azt akarjuk, s mert elhatározzuk magunkat erre! De hogyan is lássunk neki ennek az irdatlan nehéz feladatnak?

Pár gondolatban megpróbálom összefoglalni, amik véleményem szerint segíthetnek, hogy ezt az adventi küldetést teljesítsük:

  •  A mély és keserves fájdalomtól gyakran azt érezhetjük, hogy az ilyesfajta megbocsátás lehetetlennek tűnik… Ne feledjük azonban el, hogy valaki a mi oldalunkon játszik, s ha bízunk benne, és abban, amit a Biblia ír róla, akkor ebbe nyugodtan belekapaszkodhatunk:

“Kérjetek, s adatik néktek, keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőknek megnyittatik.” (Máté 7:7-8)

Isten megígérte nekünk, hogy ha a segítségét kérjük, akkor az oldalunkon fog állni, hogy legyőzzük a nehézségeket! Kell-e ennél nagyobb biztatás, mint maga a tudat, hogy az Univerzum alkotója örömmel vár arra, hogy segítségre hívjuk Őt! Mivel látja a szívünk tiszta célját, kétséget nem tűrően támogatni fog abban, hogy a megbocsátás által az egymás közötti harag elkezdjen megszűnni létezni.

Első lépésként tehát beavatjuk Istent a mi kis tervünkbe.

Az Ő  Szelleme velünk lesz ebben az emberileg “mission impossible project”-ben, így már nem is kellene aggódnunk a továbbiakban. Mivel azonban tudjuk, hogy Alkotónk nem egy Télapó, s szeretné, hogy mi is fejlődjünk ebben a folyamatban, ezért igenis sokat kell tennünk annak érdekében, hogy a megbocsátás igazi erőt és hatalmat kapjon az életünkben! Azt hiszem nagy segítség, ha a célt gyakran a szemünk elé tudjuk vetíteni, azt a pillanatot, amikor ismét a szeretet és meghittség lengi körül azokat, akik sajnos még jelen pillanatban is haragos indulatokat gerjesztenek bennünk. Ezzel a jövőképpel a fejünkben sokkal könnyebb legyőznünk a sértődöttségünket és büszkeségünket, mert látjuk, hogy miért is “dolgozunk” a kapcsolatainkban.

  • Ha körbenézünk, rengeteg megbocsátás-programról lehet olvasni, s azokat megrendelni, előadásokat foglalni. Nem vonom kétségbe a pszichológusok tudását, de véleményem szerint azoknak, akik hisznek Istenben és az Ő szavában, ezen a területen sokkal könnyebb az áttörés. Ahogy a Biblia is írja, érdemes ezt a témát igen komolyan venni: “Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.” (Lukács 6:37) Ahogy mi mérünk, nekünk is úgy fog Isten mérni. Ha ez valóban így van – a Biblia szerint pedig ez egyértelmű, – akkor semmiképp sem szabad a meg nem bocsátás mocsarában megragadnunk, hiszen egyszer Isten elé kerülünk, s  akkor majd ő okkal fogja megkérdezni, hogy mi volt a hosszan tartó harag oka. Akarsz ilyen kellemetlen helyzetben Isten elé kerülni? Én nem feltétlenül.
    “És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” (Márk 11:25)

Isten tehát egyértelműen arra biztat minket, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek, barátainknak, családtagjainknak.

 “Nap le ne menjen a ti haragotokon.” (Efézus 4:26)

Ha azonban belegondolunk, itt nem csak a mások, hanem a saját boldogságunk is a tét. Amíg nem tudunk embertársainknak, vagy akár saját magunknak is megbocsátani, nem lehetünk igazán felhőtlenül vidámak. El kell határozni magunkat a megbocsátásra, nem csak azért, mert Isten azt mondja, hanem a saját boldogságunk érdekében is! Ez nem önzőség, hanem a mi lelki egészségünk feltétele! Isten annyira szeret minket, hogy saját Fiát áldozta fel azért, hogy mi élhessünk és szabadok lehessünk a bűneink, fájdalmaink alól. Éljünk végre ezzel a hatalmas szabadsággal, és törjük ketté a meg nem bocsátás láncát! Gondoljuk át ezt a témát, s ne cipeljük tovább azokat a nehézségeket, amelyekre van gyógyír!

A karácsony hamar eljön, s itt az ideje rendezni a kapcsolatainkat.

Kibékülni és szeretetteljesen viszonyulni a másikhoz az egyetlen út, hogy békét nyerjünk a szívünkben, s az elménkben. A megbocsátás ehhez pedig kulcs feltétel. Kulcs, a boldogsághoz.

De ezt mi már legbelül úgyis tudjuk… Ezekkel a gondolatokkal pedig hivatalosan is megnyitom az adventi időszakot, s áttörésekben gazdag első gyertyagyújtást kívánok Mindenkinek!

 

Küldj választ

%d blogger ezt szereti: